Nógrádban két helyen, Patakon és Bátonyterenyén tartották meg a már sok éves múltra visszatekintő Európai Madármegfigyelő Napok rendezvényeit a hétvégén.
A közönség számára is nyilvános esemény egyfajta verseny is az országok között: hol és mennyien, hány helyszínen vesznek részt rajta, mit látnak, a fajok és az egyedek számának tekintetében is. Magyarország a legeredményesebb résztvevők között szerepel a kezdetektől, remélhető, hogy az eredmények összesítése után idén sem lesz másképpen.
A Kisterenye-bányatelepi vasúti megálló és környéke nem tűnik a természetvédelem bástyájának, a csatornává egyenesített Tarján-patakkal, a vasúti töltéssel, a legelőt ellepő tájidegen növényfajokkal. Vasárnap azonban a virradat sok szép meglepetéssel szolgált. A nádszegélyben őzek csipegettek, fácánok kakatolását hozta a szél, a legelőn a tehenek bőgtek, a Vizslás felé húzódó domboldalban pedig a gímbikák. Aki eddig nem tudta a kettőt megkülönböztetni, most összehasonlíthatta a két hangot.
Mintegy kéttucatnyi érdeklődő jött össze a bemutató madárgyűrűzésre, amit Molnár Márton, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) nógrádi helyi csoportjának titkára vezetett.
A szakemberek már kora reggel kifeszítették a madárbefogáshoz szükséges hálókat a bokros-nádas sűrűségek alkalmas helyein. Az egymás után érkező természetbarátok ezeket járták végig meghatározott időpontokban, a fogságba esett énekesmadarakat pedig a szakavatott madárgyűrűzők a szemük láttára szabadították ki. Közben tájékoztatót kaptak a fogóháló működéséről, elhelyezésének módjáról is.
A kora reggeli madármozgás általában nagyobb, mint a délelőtti, de a természetben nem mindig úgy történnek a dolgok, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Sőt, aki gyakran jár erdőn-mezőn, vízparton, minden alapigazságnak megtapasztalhatja az ellenkezőjét is. Most sem volt ez másképp’.
Az első körben hálóba került foltos nádiposzáta, cigánycsuk, szén- és kék cinege is. A madarak apró vászonzacskókban érkeztek az ideiglenes gyűrűzőállomásra, ahol a szükséges adatok felvétele után gyűrűt kaptak a lábukra, azután már vissza is nyerték szabadságukat.
Molnár Márton közben elmagyarázta, hogy mit vizsgálnak ilyenkor. A madár kora, ivara, fizikai állapota is meghatározásra kerül, a gyűrű számát pedig nyilvántartásba veszik. A gyűrűk különböző méretűek, speciális fogóval rakják fel őket a madarak lábára. Elmondta, hogy az előző évben megjelölt madarak közül néha visszafognak egy-egy példányt a helyszínen, de egy kék cinege a Dunántúlra is eljutott innen. Bár a cinegeféléket általában állandó madaraknak tekintik, néha nagyobb távolságra is elkóborolnak, sok száz kilométerrel odébb is fognak vissza példányokat.
A hálók ellenőrzései között lehetőség nyílt egy kis terepi nézelődésre is. Több érdekes fajt láthatott a kéttucatnyi érdeklődő: megérkezett egy téli vendég, a nagy őrgébics, a patak medrében hegyi billegető röpködött, a zöld küllő mellett a jóval ritkább hamvas küllő hangját is hozta a szél. Szintén telelni érkező madárvendégek, csízek is a természetbarátok elé kerültek, harminc feletti csapatban. Egy kertben a tujákon termő magvakkal táplálkoztak éppen.
A programon igazi különlegességet is láthattak a vendégek: kora reggel, amikor a szakemberek a helyszínre érkeztek, Pintér Zsolt, az MME munkatársa az úton egy nagyarasznyi hosszúságú rézsiklót talált. A hüllő a meleget jobban őrző, sötét színű aszfalton tekeredett össze; hiába gyér a forgalom errefelé, az úton könnyen az autók kerekei alatt végezhette volna. Ezért aztán egy üres műanyagflakonban várta meg, hogy az érdeklődők szeme láttára biztonságos helyen visszanyerje szabadságát.