Koszorúzással emlékeztek meg az 1919. május 19-20-án vívott kisterenyei csata hőseiről szombaton a városrész vasútállomásán található emléktáblánál. Az ünnepséget a Bátonyterenyei Lokálpatrióták Társasága, a Rendvédelmi Nyugdíjasok Bajtársi Egyesülete és a Trianon Társaság helyi csoportja szervezte.
Nagy-Majdon József, Bátonyterenye polgármestere beszédében kiemelte: a helyi csapatok 1919. május 19-20-án sorsdöntő harcot vívtak a csehekkel, és a győztes csatával megvédték a térséget, Nógrád megyét.
– Úgy gondolom, a kisterenyei csata máig nincs kellőképpen a súlyán kezelve. Balassagyarmat például megkapta a legbátrabb város címet az 1919-es csehkiverésért. Bízom benne, hogy a közeljövőben megfelelően tudjuk majd kezelni ezt a történelmi napot is – hangsúlyozta Nagy-Majdon József.
A térség országgyűlési képviselője, Becsó Zsolt úgy fogalmazott, évezredes igazság, hogy a történelmet mindig a győztesek írják. Az I. világháborút az antant nyerte ugyan, de a legnagyobb haszonélvezői e világégésnek a kis antant tagjai voltak. Például a csehek.
Így aztán a balassagyarmati csehkiverés mellett a kisantant elleni salgótarjáni sikerek sem szerepelnek a cseh történetírásban, különösen nem a kisterenyei vereségük.
– Ami számomra nehezebben magyarázható, hogy nekünk, magyaroknak miért kellett majd egy évszázadot várni, hogy kisebb-nagyobb honmentő hadi sikereinkről megemlékezzünk. Mert igenis voltak komoly hadi sikerei a teljes vereségre, majdhogynem pusztulásra ítélt magyarságnak még az I. világháború hivatalos lezárulta után is – emelte ki Becsó Zsolt.
A honatya szerint ha mindenki úgy tette volna a dolgát, mint a székely hadosztály, a gyarmati ellenállók, a kisterenyei harcosok vagy a somoskőújfalui Krepuska professzor, egészen biztos, hogy nem a mai szűkre szabott határok két oldalán kellene elmélázni a „mi lett volna ha” – kérdésen.
– Ma viszont már arra kell koncentrálnunk, hogy a szétszakított nemzetrészek határok nélkül újra egyesüljenek. Ezt a folyamatot erősödő országunk immár nemcsak közjogilag, de gazdaságilag is támogatni tudja. Erősítve ezzel a nemzeti összetartozást és elősegítve a magyarság gyarapodását lélekben is, lélekszámban is – mutatott rá Becsó Zsolt.
Elkergették a cseheket | A magyar egységek – köztük a Székvölgyi Lajos vezette helyi civilekből és katonákból álló század – 1919. május 19-20-án kiverték a cseh csapatokat Kisterenyéről. Bátor tettükkel megakadályozták, hogy a teljes megye elvesszen Magyarország számára. A parancsnok később vitézi címet kapott, amitől a II. világháború után az újabb bolsevik hatalom fosztotta meg, földjeivel együtt. Így lett a kisterenyei hősből dunántúli juhász. Ma már tudjuk, hogy tömegsírban is nyugszanak itt hősök, akik közül név szerint talán csak Fodrán Jánost ismerjük.