Az 1956. évi forradalom és szabadságharc kezdetének évfordulója, valamint a Magyar Köztársaság 1989. évi kikiáltásának napja alkalmából városi ünnepséget rendeztek a József Attila Művelődési Központban. A hatvanadik évforduló alkalmából ünnepélyesen átadták a Politikai Foglyok Országos Szövetsége (Pofosz) Nógrád Megyei Szervezete ’56-os Emlékérmeit. Végül a Zenthe Ferenc Színház „Mindig új élet lesz a vérből” című színpadi játékát is megtekinthették a résztvevők.
Salgótarján. Fekete Zsolt, Salgótarján polgármestere ünnepi beszédét
azzal kezdte: hatvan év telt el 1956 óta. Jó ideje a történelemkönyvek lapjain olvashatunk az eseménysorozatról, de valójában a forradalom és szabadságharc emléke a mai napig itt él velünk. Mondandójában kitért arra is, hogy október 23-án nem csupán hőseinkre emlékezünk, hanem a harmadik köztársaság kikiáltására is. Fekete Zsolt véleménye szerint, ami nagyon fontos számunkra, arról megemlékezünk. Abból ünnep lesz, legalább egy évben egyszer a középpontba kerül. Az ünnep akkor ünnep igazán, hogyha elmúltával nem tűnik el rögtön vagy éppen másnap reggel a kisugárzása. Akkor fontos számunkra, ha erejéből viszünk a hétköznapokra is valamit, ami kitart a következő alkalomig– zárta gondolatait a polgármester.
Ezt követően Bérczesi Mihályné, a Pofosz megyei elnöke is megtartotta az alkalomra szánt beszédét. Kitért arra: 1956 októberében olyan egységes volt a magyar nép, hogy mindenki számára példát mutatott. Visszaemlékezett a 12 szép napra is, amit október 23-tól november 4-ig megéltek. Az elnök szinte sugárzott, amikor arról beszélt, hogy mindenki egy szív, egy lélek volt. Kifejtette, összefogtak és közösen harcoltak a szebb, boldogabb jövőért. Sajnálattal közölte: senki nem gondolta volna akkor, hogy leverik a forradalmat és utána jön a „feketeleves”.
Bérczesi Mihályné zárásul elmondta, rengeteg embert elítéltek, börtönbe zártak és – ami a legszörnyűbb – halálba küldtek. Az emlékező beszédek után az 1956. évi forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából Bérczesi Mihályné, valamint Becsó Zsolt országgyűlési képviselő átadta az ’56-os emlékérmeket.
A Magyar Politikai Foglyok Szövetsége Nógrád Megyei Szervezete nagyra értékeli és tisztelettel tekint azokra a polgárokra, illetve közéleti szereplőkre, akik őszintén és szívből segítik mindennapi tevékenységüket, valamint tettekkel is vállalják 1956 szellemiségét.
Ennek elismerésére a Pofosz megyei szervezetének vezetősége úgy döntött, hogy jubileumi emlékérmet alapít és készíttet a 60. évforduló alkalmából. Ennek odaítélésével, illetve átadásával ismeri el a folyamatos támogató, segítő munkát.
Emlékéremben részesült: Székyné dr. Sztrémi Melinda, Eötvös Mihály, Dóra Ottó (posztumusz), Fekete Zsolt, Gembiczki Ferenc, Balogh Katalin, Ruza Gyula, Puskás Ákos, Sulyok László, Miklós Frigyesné, Pintér Istvánné, Presits Antal, Skuczi Nándor, Becsó Zsolt.
Ugyanezen elismerést korábban Hargitay Lajos özvegye is átvehette a Hugyagon rendezett ünnepségen.
Az emlékünnepség második részében a Zenthe Ferenc Színház és a Nógrád Táncegyüttes „Mindig új élet lesz a vérből” címmel – amely Márai Sándor „Mennyből az angyal”-ának egy sorára utal – mutatta be hetvenperces műsorát. A fennkölt, megható hangulatú klasszikus és népi ihletésű művekre, modern irodalmi, zenei és mozgásművészeti alapra épülő produkciót – T. Pataki László „Mit akartunk?” című dokumentumjátékának felhasználásával –Sándor Zoltán és Szabó János állította össze. A produkciót Susán Ferenc rendezte és az ő nevéhez fűződik a kifejező, a tisztelgéshez illően látványos színpadkép megtervezése is. A koreográfus Szabó János volt. A háttérben látható és 1956 történéseihez kapcsolható salgótarjáni fotókat Kovács Bodor Sándor készítette. A forradalom hevületét és fájdalmát, a jövő ígéretét egyaránt tükröző verseket, lírai illetve prózai betéteket Albert Péter, Angyal Linda, Borbíró András, Farkas Zoltán, Demus Péter, Kántor Zoltán, K. Müller Zsófia, Máté Krisztián P. Kerner Edit és Sándor Zoltán szín-, illetve előadóművészek ihletett módon tolmácsolták. Ugyanezt a hangulatot sugározták a Németh Anna és a Somogyi Katalin által előadott énekszámok is.
A főhajtás vezérmotívuma – „Egyszer minden száz évben talpra állunka kínzóink ellen” – Faludy György „1956, te csillag” című verséből való. Ezért kezdődött a török időkre, 1703-ra, a Rákóczi-szabadságharcra való utalással, folytatódott az 1848/49-es forradalommal, míg a csúcspontját a hatvan évvel ezelőtti népfelkeléssel, a december 8-i salgótarjáni sortűz soha nem felejthető, soha meg nem bocsájtható tragikus végkifejletével érte el.
Az általános mondandón túl a helyi atmoszférát a forradalom néhány salgótarjáni szereplője – Farsang János, Jecsmenik Andor, dr. Magos Béla, Steigerwald Ottó és Tóth-Faragó József – „megszólalása” fokozta. Az ifjúság, az új nemzedék képviselete a táncosok soraiban azt (is) is szimbolizálja, hogyha hősök (vér) áldozata soha nem volt hiábavaló…
G. K. – Cs. B.
(Forrás: www.nhc24.hu)